Remekül futballozott, mégsem elégedett a Soroksár elleni bajnoki gólt szerző Bosnjak Predrag,

Csató Martin eltiltása miatt Németh Szabolcs kénytelen volt átszervezni a megszokott védelmét. Csató helyére Hursán György, mellé Devecseri Szilárd került, míg a bal oldali védő Bosnjak Predrag egy sorral feljebb, a középpálya bal oldalán futballozott. De még, hogy! Pedro  - Németh Milánnal együtt - bejátszotta a bal oldalt, rengeteg akcióink futott ezen a szélen. Egyszeres magyar válogatott futballistánk a meccs elején kapufát lőtt, majd a 62. percben Alban Taipi beadását a kapu elé berobbanva értékesítette. Sajnos gólja nem ért győzelmet, így nem csoda, hogy Bosnjak a mérkőzés után cseppet sem volt boldog (lásd még: győztes mentalitás), a nyilatkozatot is elhárította. Hétfőn aztán már készséggel állt rendelkezésünkre. Ám a „Mezőny legjobbját keressük!” felütésre azt válaszolta: akkor az egész csapatról beszéljünk, ne csak róla. Példaértékű hozzáállás.  

                                                         Bosnjak gólöröme, a soroksári védők a földön

- Korábban Szerbiában szerepeltem bal oldali középpályásként, aztán később a Haladásban is – még Mészöly Géza edzősködése idején, például a 3-5-2-es felállásban – futballoztam már ezen a poszton – mondta Bosnjak. – Szóval nem volt számomra idegen vagy furcsa ez a poszt. A meccs hetében az edzéseken már úgy gyakoroltunk, hogy a megszokotthoz képest egy sorral előbbre játszom. A csapat jól kezdte a mérkőzést, offenzívak voltunk, agresszívan futballoztunk, amihez én is hozzá tudtam tenni a részemet. Már csak azért is, mert védőként eleve keményen kell futballozni, ez a fajta keménység pedig most jól jött a középpályán is. Sprintben közlekedtünk, sok helyzetünk volt, sokat lőttünk kapura. Gólt mégis ellenfelünk szerzett, különösen bosszantó, hogy pontrúgás után talált be, ráadásul szöglet helyett nekünk kellett volna kirúgással jönnünk – máig nem értem, miért ítélt a játékvezető szögletet. Ám nem törtünk meg, hátrányban is mentünk előre, a csapatot nem fogta meg a gól és a második félidőben sikerült egyenlítenünk. A gólom? Sok szót nem vesztegetnék rá, lényeg, engem anno úgy tanítottak, hogy a kapu elé sprintben kell érkezni. Jól jött a beadás én pedig berobbantam a hosszú oldalon. A végén meccslabdánk volt, sajnos kimaradt, van ilyen – Taipi lövése előtt kicsit felpattant előtte a labda. Meggyőződésem, ha nem kapjuk a semmiből azt a gólt, nyerünk. Fájdalmas így pontokat veszíteni, hiszen a meccs nagy részében jól futballoztunk. A mester óvatosságból cserélt le, korábban volt egy apróbb szakadás a combizomban, a vasárnapi meccsen pedig egy idő után a sprinteknél azt éreztem, hogy feszül, úgyhogy nem kockáztattam, nehogy súlyosabban megsérüljek. Örülök a gólomnak, de őszintén mondom: nekem ez nem számít. Nekem az számít, hogy a csapatom nyerjen, így mivel ez nem sikerült, nem is lehetek boldog. Nem tudom a mester a következő meccsen milyen poszton számít rám, de teljesen mindegy, profi futballista vagyok, ott játszok, ahol szükség van rám. Bízok a csapatban, hiszem, hogy a következő meccsen győzelmet ünnepelhetünk.