Csapatunk 27-szeres válogatott védője a Nemzeti Sportnak nyilatkozott.

A sportnapilap keddi számában kétoldalas összeállítást szentelt a külföldön szerepelt, vagy jelenleg is szereplő magyar futballistákról, egészen pontosan arról, mennyire fontos számukra az, hogy az adott ország nyelvét elsajátítsák. A Szombathelyi Haladás védőjét, Guzmics Richárdot is meginterjúvolták.

Guzmics Richárd 2014-ben igazolt Krakkóba, a Wislához. Bevallottan nagy lehetőségként tekintett a lengyelországi átigazolásra. A Wislát aztán két és fél éven át erősítő 27-szeres válogatott védő a könnyebb beilleszkedés érdekében autodidakta módon, nyolc hónap alatt megtanult lengyelül – nyelvérzéke mellett a motiváltsága is kellett ahhoz, hogy ragadjon rá a nyelv.

- Úgy voltam vele, ha a posztomon két azonos képességű játékos szerepel, nehogy az döntsön, melyikünk beszél lengyelül, úgyhogy amint aláírtam a megállapodásomat, nekiálltam a tanulásnak - nyilatkozta Guzmics a Nemzeti Sport keddi számában. -  Bár nem jártam nyelvoktatóhoz, talán háromszor voltam órán, gyorsan megtanultam az alapokat. A csapat edzőközpontja háromnegyed órányi autóútra volt a lakhelyemtől, a dugóban ülve tanultam, angol-lengyel fordításokat hallgattam. Az edzéseken is sokat szívtam magamba, a társak is tanítgattak, illetve az éttermekben, kávézókban is megragadtam minden lehetőséget, hogy fejlődjek. Nyolc hónap után a helyi CANAL+ tévécsatorna forgatott velem, egész nap lengyelül beszéltem a riporterekkel, még az egyik híres helyi popszámot is elénekeltem. A lengyel nyelvtudásom segít a kapcsolattartásban, mind a mai napig hívnak ki Krakkóba a volt csapattársak, cimborák, az idény után is megyek ki hozzájuk egy összejövetelre, s ha befejezem a labdarúgást, nem zárható ki, hogy Lengyelországban kezdek vállalkozásba.

                                                Guzmics Richárd nyár óta ismét a Haladást erősíti

A Haladásban szereplő 34 éves bekk angolul, lengyelül és valamelyest németül is beszél, ám a kínai Jenpiennél nem sokra ment a nyelvtudásával.

 - Zömében koreaiak által lakott városban éltem, s mivel az edzőnk is koreai volt, az anyanyelvén zajlottak az edzések - folytatta védőnk. -  Megnehezítette a helyzetem, hogy a kínai mandarin mellett koreaiul is beszéltek körülöttem, s nem tudtam különbséget tenni köztük. Megpróbáltam mind a kettőt megtanulni, néhány szót bemagoltam, de letettem arról, hogy magas szinten elsajátítsam ezeket a nyelveket. Nehezen boldogultam Kínában az angollal, a társak csak a legalapvetőbb kifejezéseket ismerték, egyedül a csapatorvos beszélte a nyelvet, ő tolmácsolt. A Slovannál azonban jól jött a lengyel nyelv ismerete, mert hasonlít valamelyest a szlovákhoz, megértettem a társakat, az edzőnket. Úgy vélem, nem lehet beilleszkedni egy idegen országban, s az ember nem érezheti magát otthonosan abban a környezetben, ha egyáltalán nem beszéli a nyelvet.