A Szombathelyi Haladás védője, Devecseri Szilárd kisebb sérüléssel vállalta a Vasas elleni bajnokit.

Tény: nem hozott szemet gyönyörkedtető játékot és gólokat a vasárnap esti Szombathelyi Haladás-Vasas (0-0) mérkőzés. Nagy tatikai csatát és küzdelmet viszont igen. Mindkét csapat tud a vasárnap estinél sokkal jobban is futballozni, ezúttal mindkét gárdán az látszódott, hogy ugyan elsődleges célja a győzelem, de adott esetben a döntetlen sem kudarc. A szombathelyiek csapatvédekezése és a közvetlen védelme szinte 90 percen keresztül hibátlanul működött. A hátsó alakzat tagjait - a kapus Verpeczet és a védőket, Schimmert, Mocsit, Devecserit, Bosnjakot - külön dicséret illeti, hiszen állták a sarat, stabilan védekeztek és Devecseriék levették a pályáról a Radó András-Feczesin Róbert duót. Pedig egyáltalán nem volt biztos, hogy Devecseri Szilárd futballozhat vasárnap este, védőnk ugyanis a szombat délelőtti edzést sérülése miatt csak az oldalvonal mellől nézhette végig, a vasárnap délelőtti átmozgató tréningen viszont már részt vett - este pedig csapatunk egyik legjobbja volt.

- A pécsi kupameccsen rúgást kaptam a bal lábamon a sarokcsontomra, amitől rendesen be is dagadt a bokám - mondta Devecseri Szilárd. - Kiderült, csonthártyagyulladásom van, még a csukámat sem tudtam felhúzni. Megpróbáltam kezelgetni és mivel egyre jobb lett, a vasárnap délelőtti edzésbe beszálltam. Minimálisan az esti meccsen is fájt ugyan, de ettől még vállaltam a játékot és tudtam, a mérkőzés alatt az adrenalinszintem úgyis az egekben lesz, az pedig eltompítja a fájdalmat. 

- Nem látszott a játékodon, hogy nem voltál teljesen rendben.

- Kívülről lehet, hogy így tűnt, de több olyan szituáció is akadt, amelyeket másként kellett volna megoldanom. Elsősorban apró technikai hibákat vétettem, amelyeket - ha normálisan tudtam volna edzeni - nem követek el.

                                                         Devecseri Szilárd a védelem egyik oszlopa

- Viszont a védekezésünk remekül működött és 90 percen át bírtátok az iramot, pedig két hosszú túrátok és két kemény meccsetek is volt az elmúlt héten.

- A jó védekezés nem csak a védelem dicsérete, mivel csapatként működtünk együtt, egységesek voltak, támadóink is remekül védekeztek, ha kellett, egymást is kisegítettük. És a cserék is jól szálltak be. Kontrákból pedig voltak lehetőségeink, nüanszokon múlott a pontos befejezés, a gól. Sok melót tettünk a meccsbe és valóban, senkin sem láttam, hogy fáradt lenne - jól bírtuk erővel. Jómagam legtöbbször középeen Feczesinnel találkoztam - nagy csatákat vívtunk. A Vasasnak több olyan játékosa is van, akik egyedül is képesek eldönteni egy meccset. Most azonban erre nem volt esélyük, hiszen gyakran ketten-hárman is körbevettük őket. Nagy taktikai csata volt, az látszott, hogy egyik csapat sem akart gólt kapni. Az angyalföldiek megpróbálták a védelmünket a sokpasszos játékukkal megbontani - szerencsére ez nem sikerült-

- Egy alkalommal, a 70. percben te is nagyot mentettél, amikor Feczesin balról bepasszolt labdáját leloptad a középen érkező Radó lábáról.

- Szerencsém volt. Radónak nem sikerült jól lekezelnie az átadást, helye sem igazán volt kapura lőni, odapattant elém a labda - jókor voltam jó helyen.

- Vasárnap Ajkán léptek pályára - ősszel 1-0-ra nyertünk. Hogy látod az esélyeket?

- Az őszi meccsen egy kemény, taktikus csapattak találkoztunk, nyilván most sem lesz másként. De a szakmai stáb úgyis alaposan felkészít bennünk az Ajka futballjából. Tény, jól kezdték a bajnokságot, jó passzban voltak, aztán nem tudom mi történt velük, elképzelhető, hogy egy rossz szériába kerültek. Nehéz meccsre számítok, de a győzelem a célunk.