A Szombathelyi Haladás ügyvezető igazgatójával, Séllei Árpáddal a csakfoci.hu készített hosszabb interjút.

Bő egy éve irányítja a Haladást Séllei Árpád, aki bár tisztában volt azzal, hogy nehéz feladatot vállal, ennél azért kicsit egyszerűbbre számított - olvasható a csakfoci.hu oldalon. Az anyagiak tekintetében mindössze egy hónapra lát előre, így van egy fizetési plafon, ami fölé semmilyen esetre sem mennek. Hisz abban, hogy szombathelyiekkel lehet igazán sikeres a csapat, az NB I-es indulást pénzügyileg vállalni tudnák, viszont továbbra is hiányol egy főtámogatót, amely stabilizálhatná a klub helyzetét. Király Gáborral egyelőre nem találtak közös pontot az együttműködésre, Mátyus Jánossal kapcsolatban pedig abban bízik, hogy tudása csúcsát még nem mutatta meg a vezetőedző, és még sokat fejlődik vele a csapat. Az ügyvezető igazgató beszélt az önkormányzattal és a szurkolókkal való viszonyáról, az akadémiáról és a fiatalok útjáról is. Interjú Séllei Árpáddal.

– Amikor 2019 decemberében átvette a Haladás irányítását, úgy nyilatkozott, hogy „olyan ügyvezetőre volt szükség, akit a városvezetés, a játékosok és a szurkolók is elfogadnak és nem támadható”. A számításai szerint alakult az elmúlt bő egy év?

– Tudtam, hogy nehéz dolgom lesz, de kicsit egyszerűbbre számítottam, mint amit kaptam - mondta Séllei Árpád. - A városházán valóban ismerek mindenkit, ennek ellenére nagyon sok támadást kaptam a részükről, de nem csak onnan, hanem más helyekről is, így az tisztán látszik, hogy az ember teljesen jót tenni nem tud. Ahhoz képest, hogy onnan indultunk, hogy megszűnés közeli állapot volt a Haladásnál, sikeres egy évet tudhatunk magunk mögött, mert jelenleg van egy, az NB II-es élmezőny végén, középmezőny elején álló csapatunk, nézőink is szép számban voltak a vírushelyzet miatti zárt kapuig, e mellett az anyagi helyzetünket is stabilizáltuk, így mondhatom, hogy jó irányt vett a Haladás.

– Ha ma jönne a felkérés az ügyvezetői posztra, ugyanúgy elvállalná?

– Persze. Minden cégemet leállítottam, jelenleg a nap 24 órájában a Haladás sikeréért dolgozom, de ezt máshogy nem is lehet csinálni. Nagyon kevesen vagyunk, minimális létszámmal működik a klub, így ha kell, akkor én gépelek, tárgyalok vagy éppen fénymásolok. A legnagyobb feladatom természetesen a támogatók, szponzorok megkeresése, valamint a játékosokkal való tárgyalás, ezt másodállásban nem tudnám csinálni.

– Korábban említette, hogy érkezésekor a játékosok szinte menekültek volna Szombathelyről, a szurkolók tüntettek a csapat ellen. Ez mennyit változott azóta?

– Felvázoltunk egy jövőképet a játékosoknak, hogy miért érdemes Szombathelyen maradni. A költségvetésünk az NB II utolsó harmadában van, és ezzel nem mondtam sokat, de ha a játékosainkat és a partnereinket percre pontosan kifizetjük, akkor így is vonzó lehetőség lehet egy játékosnak a Haladás. Ezeket az elején még nehezen hitték el, de segített az, hogy sikerült egy olyan edzőt találnunk, aki elhitette velük, hogy érdemes itt maradni, tudta motiválni őket. Nyáron már szinte mindenkivel könnyű volt megegyezni, sőt inkább már jönni akartak, csak az anyagi korlátok behatárolják az igazolásainkat. Ez igaz volt a télen is: nagyon sok volt szombathelyi játékos szeretett volna visszajönni, valamint a szurkolók is várták volna őket, de nem tudok akkora fizetéseket adni, amekkorákat ők kértek. Én egy hónapra látok előre, így nem mehetek bele nagy ígérgetésekbe. 

– Van fizetési sapka Szombathelyen?

– Igen, van egy összeg, ami fölé semmilyen esetre sem megyünk. A volt válogatott vagy bajnok játékosok keresik a legtöbbet, utána jönnek a többiek, az akadémista fiatalok pedig a legkevesebbet, de szerintem 18-19 évesen ők sem panaszkodhatnak. A jelenleginél többet viszont nem tudok és nem is akarok fizetni.

A teljes interjút ITT ELOLVASHATJÁK.