A Szombathelyi Haladás belső védője, Mocsi Attila remek fejessel szerzett vezetést a Vasas (2-2) ellen.

Ha úgy vesszük, félig üres az a bizonyos pohár. Mert a Haladás egy már megnyert meccset engedett ki a kezéből, 2-0-ra vezetett, amikor egyéni hibák után végül a Vasas kiegyenlített, így a mienk két pontot elveszítettek. Ám sokkal inkább félig tele van az a bizonyos pohár, ugyanis a zöld-fehérek 75 percen keresztül sokkal jobban futballoztak ellenfelüknél, uralták a meccset, lendültesebben játszottak, helyzeteket dolgoztak ki. S ha valaki azt mondja a meccs előtt, hogy 2-2 lesz a végeredmény, vélhetően majd mindenki aláírta volna. Ne feledjük, a Vasas alaposan beigazolt a nyáron (is), a bajnoki cím a céljuk: ehhez képest a 80. percig kétgólos hátrányban voltak. Mégpedig azért, mert csapatunk a meccs több periódusában - különösen az első félidőben - lefocizta a piros-kékeket. Nem véletlen, hogy az első félidő lefújása után a hazai szurkolók füttyszóval küldték az öltözőbe kedvenceiket. Szóval a Hali-szurkolók büszkék lehetnek csapatukra, a vasiak – a televíziós közvetítésnek köszönhetően – ország-világ előtt megmutatták: a pénz nem minden, a gyepen nem a bankkártyák csapnak össze. S azt se feledjük, hogy a mieink játékának fazonszabászai közül Rácz Ferenc és Farkas Balázs betegség illetve sérülés miatt nem játszhatott. A szombathelyiek vezető gólját a télen igazolt belső védő, Mocsi Attila szerezte, a felvidéki védőn ugyan felkészülési mérkőzésen a Ménfőcsanak ellen már betalált, de NB II-es meccsen még soha: ez volt az első gólja.

- A mérkőzésre kitalált taktika, a letámadás ült, az első negyedórában két-három nagy helyzetünk is volt – mondta Mocsi Attila. – Majd volt néhány perc, amikor ők birtokolták a labdát, aztán viszont jött a vezető gólunk. Begyakorolt szögletvariációnál Kiss Bence nagyon jól lőtte középre a labdát, én pedig igyekeztem a hosszú, bal sarkot célba venni. Nagyon örülök, hogy sikerült és hogy megszereztem első NB II-es találatomat. Hogy emiatt meg kell-e hívnom a fiúkat valamire? Hát, edzőmeccsen már átestem a tűzkeresztségen, de majd a csapatkapitány eldönti, mit tegyek. Visszatérve a meccsre:vezetésünk után sorozatban csak nekünk voltak lehetőségeink, ám a végén rossz döntéseket hoztunk vagy centikkel ment fölé vagy mellé a labda. A félidő végén nekem is volt egy – szintén begyakorolt szituációt követő - fejesem, ami sajnos elment a jobb sarok mellett – ha az gól, 2-0 a félidőben, szerintem azzal eldőlt volna a meccs. De ha az én helyzetemet nem számolom, akkor is több góllal kellett volna vezetnünk. A szünetben a szakmai stáb arra hívta fel a figyelmünket, hogy egy gólt mindenképpen kell még szereznünk. Ez hamar sikerült is, és olyan presszing alatt tartottuk a Vasast, amelyre szerintem sok NB I-es csapat sem képes. A hajrában elkerülhető gólokat kaptunk, de senkit sem kell ezekért hibáztatni. Egyszer az egyikünk hibázik, aztán a másik, a harmadik – ilyen a futball. A lényeg, hogy erre a teljesítményre lehet építeni! A meccs után fáradtak és csalódottak voltunk, de azt látni kell, hogy egy olyan csapat otthonában szereztünk pontot, amely toronymagasan kiemelkedik a mezőnyből – még ha ez most nem is látszott. Azért is jó, hogy szerdán újabb meccsünk lesz, mert így hamar lehet javítani – még akkor is, ha a Vasas elleni eredményért nincs miért szégyenkeznünk. Vélhetően a mester rotálni fog a következő fordulóban, de bármilyen összeállításban is játszunk, az a fontos, hogy hátul nullára lehozzuk a meccset. Márpedig akkor szurkolóink segítségével egy gólt biztosan lövünk. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy ennyien eljöttek a fővárosba buzdítani minket – jöjjenek ki minél többen szerda este, az Ajka ellen is!

                                Mocsi Attila öröme érthető: szép gólt fejelt a Vasasnak Fotó: Nagy Katalin