Zámbó Emil 90 esztendős korában hunyt el.

A II. világháborút követően a zöld-fehérek az NB I-ben vitézkedtek: miközben a magyar futball akkor a világ élvonalát jelentette. A Haladás ekkoriban az első osztály középmezőnyéhez tartozott. Az 1947/48-as bajnokság első fordulójában Sós Károly vezetőedző (későbbi szövetségi kapitány), augusztus 24-én, a Sport utcában a Mateosz ellen két újoncot is avatott: Pió Rudolfot és Zámbó Emilt. Zámbó a középcsatár posztján szerepelt, nem is akárhogyan! Az 51. percben ő szerezte meg a vezetést, végül pedig 2–0-ra nyert a Haladás.

Összesen 50 alkalommal ölthette magára a szombathelyi mezt (közben a Haladás névkeresztségeken is átesett, hiszen Szombathelyi Vasutas SE és Szombathelyi Lokomotív is lett a nevünk) és hét gólt szerzett. 1950. május 29-én szerepelt utoljára az NB I-ben.

Első szezonjában tagja volt a hetedik helyen végző csapatnak: ez akkor a vidék legjobbja címet jelentette és az akkori idők legjobb szombathelyi szereplésének számított.

Zámbó Emil 90 évet élt: temetése július 22-én, pénteken, a 13 órakor kezdődő gyászmisét követően a tapolcai új temetőben lesz.