A Szombathelyi Swietelsky-Haladás vezetőedzőjével, Mészöly Gézával készített terjedelmes interjút az nso.hu.

– 2015 tavaszán, a szezon hajrájában lett a Haladás vezetőedzője, és az utolsó négy fordulóban sikerült kiharcolnia a bennmaradást a csapattal. Az előző szezont már az 5. helyen fejezték be, most pedig 11 forduló után a 4. helyen állnak, és a Vasas elleni győzelem után az internetre feltöltött ünneplős videó azt mutatta, tökéletes az összhang az edző és a játékosok között. Mondhatjuk-e, hogy Mészöly Géza megtalálta a helyét Szombathelyen, vagy ahogy a szurkolói rigmus mondja, a legjobb hely, Szombathely?
– Már tavaly májusban fontosnak éreztem tudatni a játékosokkal, hogy nagyon büszke és boldog vagyok, hogy Szombathelyen egy nemes feladatot kaptam - mondta Mészöly Géza a Nemzeti Sport Online-nak. -  Persze az ismeretségi körömben legyintettek, „milyen hülye vagy, hát átveszel egy kieséstől fenyegetett csapatot?” Én viszont azt éreztem, hogy ennél a klubnál hosszú távú célok vannak. Jó példa az előző szezon, amikor a vezetőség éreztette velünk, hogy a biztos bennmaradáson túl egyáltalán nem mindegy, hogy hányadik helyen végez a csapat, és arra ösztönöztek minket, hogy a lehető legtöbbet ki tudjuk hozni a szezonból. Nagyon szimpatikus ez a hozzáállás, és az épülő új stadion is ösztönzőként hat ránk, hogy remélhetőleg jövő ilyenkor már ott játszhatjuk a meccseket. Az a célunk, hogy belátható időn belül egy markáns, meghatározó klubbá váljon Magyarországon a Haladás, ezért dolgozunk nap, mint nap. Ehhez megvan a háttér, például ha kell, akkor két edzőtáborba is el tudunk menni egy felkészülési időszakban.  Aztán van egy remek stábom, a csapat pedig vevő a munkára, elhiszik, hogy amit csinálunk, az be fog érni. Folyamatosan lépünk előre, sajátítanak el új dolgokat, taktikai variációkat a játékosok és talán a közönség is érzi ezt.

– Helyezésekben kifejezve mi lehet a reális célja a Haladásnak? Az igazán látható előrelépést ugyanis a nemzetközi porond jelenthetné, kérdés, mennyire érett erre a csapat?
–  A lépcsőfokokat be kell tartani, de ez kell, hogy legyen a végső cél. Hogy ez most még ebben a szezonban elérhető-e, azt még nem tudjuk megmondani, nem is foglalkozunk egyelőre ezzel, de a téli átigazolási időszakban szóba kell majd kerüljön, mi a cél a tavaszra. Most azon vagyunk, hogy stabil, kiegyensúlyozott csapattá váljunk, erre alapozva tudjunk továbblépni.  Ráadásul ebben a szezonban fiatalokat is be kellett építeni a csapatba, és büszkék vagyunk arra, hogy a negyedik fordulótól, amikor először győztünk, sorozatban – bár ez most Polgár Kristóf kisebb sérülése miatt megszakadhat  – három húszéves vagy annál fiatalabb játékossal tudunk kiállni a meccsekre. Ezt még az MTK sem mondhatja el magáról, pedig a kék-fehérek ezzel a céllal vágtak neki a szezonnak. Nekünk most már van 1999-es és 1998-as születésű játékosunk is, akik már bemutatkoztak az NB I-ben, három ’96-os pedig stabilan játszott, és nemcsak azért játszottak, mert pénz jön értük, hanem mert valóban tehetségesek és hasznára vannak a csapatnak. Ennek bizonyítéka például, hogy Hegedűs János az U21-es válogatottba is meghívót kapott.

– Az elmúlt néhány évben, Kovács István, majd Radó András is sokat tett azért, hogy jó vélemény alakuljon ki a szombathelyi utánpótlás-nevelésről, az Illés Akadémián folyó munkáról, még ha a fejlődésük a Haladás után meg is rekedt. Látja azokat a tehetségeket, akik folytathatják ezt a sort?
– Hátra talán nem dőlhetnek az akadémián dolgozók, hogy minden a legnagyobb rendben van, mindent jól csinálunk, viszont az látszik, hogy egy-egy játékos minden évben kijöhet, aki képes arra, hogy az első csapatban is helytálljon. Itt van például az U19-es Tóth Máté és Dombi Gergő, de a még fiatalabbaknál is látok ilyen játékosokat. Ezeket a fiatalokat jól kell képezni, menedzselni, de ilyen tekintetben jól állhat a klub.

– Azért kulcskérdés ez, mert ha nincs megfelelő számú saját nevelésű játékos, akkor kiszolgáltatottá válhat a klub, és az átigazolási piacon dőlhet el, hogy adott esetben a bennmaradásért vagy a nemzetközi kupaindulásért harcol a csapat. Az elmúlt egy évben a Wils testvérek, Kovács Lóránt vagy David Williams valós erősítést jelentettek, de a holland Sjored Overgoorról vagy Sjored Arsról ez már nem mondható el.
– Igen, ez így van, de egy-egy szoros meccsen éppen az dönthet, hogy tudunk-e megfelelően frissíteni, olyan játékost bevetni, aki minőséget hoz a csapatba. Arsnál például ezt éreztem, mikor idejött. Történt már ilyen nagyobb játékosokkal is, lásd Zlatan Ibrahimovicot a Barcelonánál. Beszéltem a játékosokkal, dolgozzanak becsülettel, lesz lehetőségük bizonyítani.

– Mennyivel másabb egy vidéki csapatnál, láthatóan nyugodt légkörben dolgozni, mint a fővárosban? Például mint az Újpestnél, ahol anno bajnoki címet vártak volna a szurkolók csapatától, vagy a Vasasnál, amelynél nagyon sokáig rendezetlen volt a tulajdonosi háttér, és akkor az U-válogatottnál töltött, feszültségektől nem mentes időszakát még nem is említettük.

– Szeretek a városban élni, megvan a komfort érzet minden tekintetben. Fontos, hogy itt most megfelelő összhangban tudok dolgozni a vezetőséggel, Tóth Miklós ügyvezetővel, azonos módon gondolkodunk. Nagyon bízom benne, hogy itt végig tudjuk csinálni azt a munkát, amit elkezdtünk, mert ezt a korábbi csapataimnál nem hagyták.  Például Újpesten, ha Kovács Péter tulajdonos hagyott volna még dolgozni egy évet a második hely után, akkor meggyőződésem, hogy ott tudott volna maradni a csapat a következő idényben is a dobogós helyek valamelyikén.

– Fájó emlék, hogy kétszer is egy meccsen múlt, nem lett bajnok az Újpesttel, és így máig nem vallhatja magát bajnok edzőnek? 2004-ben az MTK-t, 2006-ban pedig a Videotont nem tudta legyőzni a csapata az utolsó fordulóban.
– Továbbra is úgy érzem, hogy nem volt rendben a háttér. Az elsőt óriási bravúrnak gondolom, mert a nyolcadik helyről vettem át a csapatot és fantasztikus élményeket éltünk át a szurkolókkal együtt. Soha nem felejtem, amikor például mentünk Siófokra és az M7-es autópályát újpesti zászlóerdő borította. Abban a szezonban annyi volt, persze közel voltunk, és jó lett volna megnyerni. A második ezüstéremre így utólag visszagondolva, voltak olyan dolgok, amiket talán edzőként is lehetett volna korrigálni, de a feltételek nem voltak teljesen adottak ahhoz, hogy bajnokságot nyerhessünk. Ettől függetlenül persze fáj, hogy nem lettem bajnok és továbbra is célom, hogy egyszer bajnokságot nyerjek az aktuális csapatommal. Akár a Haladással, mert ha megvan az ehhez szükséges háttér, akkor ez nem lehetetlen. Ehhez persze még jó pár szezon vár ránk, de jó úton járunk, jó lenne ha most végig is tudnánk menni ezen az úton. A Debrecen, az ottani szisztematikus munka, városi összefogás példaértékű lehet számunkra is. Hogy ha majd újra hazai pályán játszunk, akkor visszajöjjön a régi Rohonci úti hangulat, hogy átlagosan legalább négyezren legyenek a meccseinken azután, hogy most Sopronban is kijönnek több ezren.

AZ U19-ES VÁLOGATOTT – MIÉRT ALAKULT ÚGY, AHOGY?

– Szombathelyen már főállású edzőként dolgozik? Korábban, amikor az MLSZ elköszönt öntől, mint az U-válogatott szövetségi edzőjétől, akkor az volt az egyik indoklás, hogy főállású trénerre van szükség.
–A kitűzött célt, a világbajnoki szereplést elértük, amit vállaltam, azt teljesítettem. Utána megköszönték 

a munkámat. A focisulimat még az újpestes időszakomban alapítottam, és azt mindig össze tudtam egyeztetni az aktuális munkámmal.

– Nem érzi úgy, hogy túl sokat látott bele abba a korosztályba, amellyel szövetségi edzőként együtt dolgozott? Nem egyszer úgy beszélt róluk, mintha az a csapat lenne a magyar futball megváltója.
 – Valóban nem jött még ki annyira, amit én, akkor elképzeltem erről a társaságról, talán egy kis menedzseléssel lehetett volna segíteni ezen.  Arra alapoztam a várakozásaimat, hogy felkészülési meccseken mindenkit megvertünk, még a későbbi Eb-győztes németeket is.

– Felkészülési meccseken.

– Igen, a felkészülési mérkőzés nem ugyanaz. El kell ismerni, sok mindent túlzásba vittünk, Túldimenzionáltuk azt a hazai rendezésű Eb-t, hogy telt ház legyen. Aztán elveszítettük az első meccset az osztrákok ellen, ami rányomta az egészre a bélyegét. Ha azt a meccset megnyerjük, mint most az Eb-n az A-válogatott, akkor minden rendben lett volna, biztos vagyok benne, hogy akkor nem kapunk hatot a portugáloktól.

– Utána jött az a bizonyos nyilatkozat…

Sokan felháborítónak tartották a találkozó utáni nyilatkozatomat, de én is annyira szerettem volna, hogy minden jól működjön, hogy ez akkor kijött belőlem. Bántott, hogy egy-két játékos lélektelenül játszott. Túl felfokozott volt a várakozás, és sajnos sérülések és egyéb okok is közrejátszottak. Például az, hogy Kalmár Zsolt és Mervó Bence csak később kapcsolódott be a felkészülésbe, utóbbi nem is volt megfelelő 

állapotban, ezért nem is kezdett az osztrákok ellen, hiába számított a csapatomban korábban alapembernek. Mindezek miatt tartottam nagydolognak, hogy a harmadik meccsen megvertük Izraelt. Akkor mindenki legyintett, hogy Izraelt kötelező legyőzni, azóta azonban, hogy Balogh Norbi és Kalmár góljával megvertük őket, egyetlen korosztályos válogatott meccsen sem győztünk ellenük (Balogh Norberték korosztálya az elmúlt egy évben két Eb-selejtezőn egy pontot szerzett Izraellel szemben – a szerző). Ezzel a győzelemmel viszont elértük a célt, volt tartásunk.

MINDENKI A SAJÁT PECSENYÉJÉT SÜTÖGETI – STORCKRÓL ÉS A MAGYAR EDZŐKRŐL

– Ha nem is közvetlenül önt váltotta, de az U20-as világbajnokságnak már Bernd Storck vezetésével futott neki a csapat, a német szakember pedig azóta szövetségi kapitány lett. Milyen a kapcsolatuk, van valós párbeszéd a kapitány és a hazai klubedzők között, mert az utóbbi időben a különböző megnyilatkozásokból úgy tűnik, hiányzik a közös nevező?

– Van esély arra, hogy az edzők leüljenek a kapitánnyal, és megbeszéljék ezeket a kérdéseket?

– Az Eb előtt volt itt Szombathelyen, beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy a Haladás nyitott az irányába és az új dolgokra, sok újítással próbálkozunk. Más kérdés, és ezt neki is látnia kell, hogy itt nem úgy van, nem minden feltétel adott. Az általa, megvételre ajánlott laktátmérő például tízmillió forintba kerül, amit egy évben kétszer használsz, a Bundesligában már kontrollnak használják az egyéb, más vizsgálatok mellett, kb.  nyolc-tíz éve, de már fejlettebbek is vannak.

– Itthon viszont még ilyen sincs, ami megint csak egy kicsit mutatja a lemaradásunkat. A játékosok fizikai állapota pedig a kapitány szerint hagy némi kívánnivalót maga után…

– Nagyon sok mindent mérünk már itthon is, már nem csak az edzői szem dominál a magyar futballban. Az Eb után a válogatott játékosok teljesen ki voltak tekerve, ami érthető.

– A sikeres Eb-szereplésnek ára volt, ez jól látszik, de valamit valamiért. A közös nevező egyik alapfeltétele viszont egymás tiszteletben tartása és a másik érdemeinek elismerése lenne. Mit gondol, hány magyar edző állította volna be a csapatba mondjuk Kleinheisler Lászlót a norvégok ellen?   
–Én sem mertem volna betenni, az biztos, pedig Kleinheisler volt játékosom, tisztában vagyok a képességeivel. Persze, van olyan, hogy edzői megérzés, amikor az edzésmunkát látva ráérez valamire az edző, nekem is volt ilyen. Hasonló példa Priskin Tamásé is, akinek a helyén nálam biztosan Böde Dániel kezdett volna a norvégok elleni visszavágón, de az elvégzett munka alapján a kapitány jól ráérzett, hogy Priskint kell berakni. Az Eb-n is a belga meccsig minden működött. Óriási eredmény, amit a csapat elért Franciaországban, csak lássunk reálisan, és ne mindenért a magyar edzőket és klubokat tegyük felelőssé, amikor a válogatott játékosokat szinte kivétel nélkül külföldi edzők készítik fel, többségük külföldi csapatból érkezik.

– Ahogy hallgatom, egyre inkább azt érzem, hogy itt nem mostanában lesz közös nevező, pláne nem nyílt párbeszéd.

–Sajnos minden összefügg a pénzzel. Mi, magyar edzők azért nem tudunk összefogni, és elismerni a másikat, mert attól félünk, mit fog mondani a vezető egy vereség után, két zakó után pedig már inog a pad (szerencse, hogy Szombathelyen ez nem így van). Ezért mindenki próbálja menteni magát, hogy „hát én marha jól összeraktam a csapatot, csak micsoda pechünk volt.” És nem azt mondjuk, hogy igen, a másik jobb volt.

– Ahogy a két csapat legutóbbi öt bajnokiján a Fradi jobb volt a Haladásnál. Szombaton, Sopronban meg lehet törni ezt a sorozatot, meg lehet fogni az ebben a szezonban hullámzóbban teljesítő fővárosiakat?
– Talán igen, de azért azt láthatjuk, hogy a Ferencvárosban, olyan minőségi játékosok futballoznak – Gera Zoltántól kezdve sorolhatnánk a neveket –, akik bármikor képesek gólt szerezni, meccseket eldönteni. Az jó, hogy idén legalább felkészülési mérkőzésen egyszer már legyőztük a Ferencvárost, láthatjuk, hogy képesek vagyunk nyerni ellene, még ha az csak egy edzőmeccs is volt. Ezzel együtt nagyon kemény lesz, de hinni kell benne, vagyunk olyan állapotban, hogy legalább pontot szerezzünk a Fradi ellen, ez fontos lenne.

SAJÁT NEVELÉSŰ FIATALOK

„A fiatalokkal kapcsolatban jó döntést hoztunk, hogy nem indítottunk NB III-as második csapatot, hanem inkább kölcsönadtuk őket az NB II-be, Sopronba, mint például a húszéves Rácz Barnabás, Jancsó András vagy a Budaörsön szerepelt Hegedűs Jánost, akik az élvonalban most nem tudnának ilyen jól teljesíteni, ha előtte nem szereznek rutint a másodosztályban.

NÉZŐCSALOGATÓ AKCIÓ

Sopronban a Haladás meccseit egy akció keretében ingyen tekinthetik meg az iskolás gyerekek.

„Az edzőség mellett marketing szemmel is próbálok gondolkodni. A nézőket ki kell szolgálni, és minél több olyan akcióra van szükség, amivel ki lehet csalogatni a szurkolókat a stadionba, hogy a gyerekeket is kihozzák a meccsekre. Ezért mondtam azt, hogy motiváljuk az iskolásokat, a testnevelő tanárokat, hogy egy verseny keretében, hogy minél több diákot ki tudjanak hozni a soproni meccseinkre. Mert ha egyszer kijönnek, akkor ott is ragadhatnak. És mennyivel jobb lenne, ha ez itt lenne, és nem Sopronban” – mondta ezzel kapcsolatban Mészöly.

A RÖGZÍTETT HELYZETEKRŐL

A Haladás egyik erénye ebben a szezonban, hogy kimondottan veszélyes szögletekből, szabadrúgásokból.

„Az előző idényben sok gólt kaptunk ilyen helyzetekből, ezért mi is nagyon ráfeküdtünk erre. Aztán milyen az élet, eddig sok gólt és pontot hoztak számunkra ezek, legutóbb a Gyirmót ellen pedig pont egy ilyen szituáció után nem volt meg az a figyelem és élesség, mert egy rögzített helyzet után nem zártunk idejében vissza, lassúak voltunk és gólt kaptunk.”

A SZOMBATHELYI ÉLETRŐL

„Itt is lakunk a családdal Szombathelyen, és nagyon élvezem a nyugodt, vidéki életet. Bringával járok néha edzésre, és meg is lepem az embereket, a kéményseprőtől a postásig sokan rám kiabálnak:Géza, hát te is biciklivel jársz?