A Szombathelyi Haladás szerb-magyar védője, Bosnjak Predrag már nem csak Szerbiában, a vasi megyeszékhelyen is otthon érzi magát.

Anno Artner Tamás, a Hali akkori mestere egy, a zöld-fehérek által 3-1-re megnyert Veszprém elleni edzőmeccs után kérlelte a vendégek edzőjét, hogy ”Hagyjátok itt nekem ez a gyereket!”. Az a „gyerek” Bosnjak volt. A 34 éves, egyszeres válogatott bal oldali védő, Bosnjak Predrag összesen már öt és fél éve futballozik a Haladásban. 

– Mielőtt 2011 nyarán Veszprémbe szerződtem, a bakonyiak akkori edzője, Vágó Attila mondta, igazoljak hozzájuk és utána segít nekem NB I-es csapatot szerezni – tudtuk meg a 149 első osztályú meccsnél járó Bosnjaktól. – Egy évet futballoztam Veszprémben, amikor a Győr érdeklődött utánam, ám végül nem oda, hanem később egy másik zöld-fehér csapathoz, a Haladáshoz igazoltam. Ugyanis 2013 telén a Veszprémmel az Illés Akadémia műfüves pályáján a Haladással játszottunk edzőmeccset. Kikaptunk ugyan, de játékom elnyerte Artner Tamás tetszését, hazafelé a buszon a vezetők szóltak, hogy a Hali szeretne leigazolni. Artner Tamás később felhívott és megerősítette: örülne, ha Szombathelyre szerződnék. A télen valamiért meghiúsult az átigazolásom, 2013 nyarán viszont csatlakoztam a Haladáshoz. Tudtam hová jövök, a Haladást nem kellett bemutatni, tisztában voltam, hogy tradicionális klub, komoly múlttal. Az első évem jól sikerült, hiszen hatodik helyen végeztünk a bajnokságban, júniusban bemutatkoztam a válogatottban – és felfigyelt rám az FTC: 2014 nyarán a fővárosiakhoz szerződtem. Európa-liga selejtezőkön, Magyar Kupa-meccseken, majd az első bajnokin is játszottam, több lehetőséget azonban ősszel nem kaptam Thomas Dolltól. Ezért kértem a vezetőket, adjanak kölcsön valahová. Elüldögélhettem volna a Fradi kispadján, de futballozni akartam. Nyíregyházára igazoltam – ahol a Haladás jelenlegi trénere, Mátyus János volt az edző. Papíron sikerült bentmaradnunk az NB I-ben, ám végül a pénzügyigondok miatt az MLSZ végül kizárta a csapatot az első osztályból. Nyáron tehát visszatértem az FTC-hez, ahol volt még egy éves szerződésem és Doll ugyan marasztalt, mondta, hogy számít rá, én azonban ebben nem voltam biztos – így eligazoltam. A Diósgyőr és a Haladás volt a két opció, végül a Haladás mellett döntöttem – 2015 nyarán újra Haladás-szerelést húztam. Akkoriban Mészöly Géza volt az edző – remek kis csapatunk volt. Minden csapatrészben kiváló játékosokkal – Jagodics, Stef Wils, Thomas Wils, Iszlai, Halmosi, Németh Márió, Williams, hogy csak a magot említsem. Aztán az akkor még feltörekvő fiatalokkal, Hegedűs Jánossal, Kiss Tamással. Legjobban Halmosi Petivel szerettem játszani, én ugye bal oldali védő, ő bal oldali középpályás volt. Nem is kellett felnéznem, tudtam hová indul be, hol helyezkedik, mit fog csinálni. Szerintem jó kis páros alkottunk a bal szélen – nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen csapattársam volt.
A Haladás abban az időben a Rohonci úti stadion építése miatt Sopronban futballozott, ahová sok szurkolója elkísérte, de mégsem volt az a kimondott hazai pálya. Vajon ha akkor az új szombathelyi stadionban szerepelt volna a csapat, hol végez?
– Biztos vagyok bent, hogy valamelyik évben meglett volna a dobogó – vágta rá Bosnjak. – Ám így sem panaszkodhattunk a szereplésünk miatt, a kiesés szóba sem került. Aztán Mészöly ment, Michal Hipp jött. Mészölyhöz hasonlóan a szlovák trénerrel is nagyon szerettem dolgozni, emberileg csak jókat mondhatok róla – és számára csak a futball és a munka létezett. Nagyon sokat edzettünk nála, és amikor a stadionavatón megvertük az FTC-t, majd nyertünk Felcsúton és itthon a Vidi ellen, akkor már tudtuk, hogy bent fogunk maradni. Így is történt. Hipp remekül kezelte a játékosokat, kiváló pedagógus volt. Sajnáltam, hogy a következő bajnokságban aztán mennie kellett – szerintem vele lett volna esélyünk a bentmaradásra. A játékunk ugyanis nem volt rossz, meccseként mindig volt 8-10 helyzetünk, csak éppen nem volt szerencsénk. Aztán jött Horváth Ferenc, én viszont novemberben vállsérülés miatt kidőltem, megoperáltak és abban a bajnokságban már csak a lelátóról néztem a csapatot. Nagyon fájt a búcsúnk, akkor már voltak anyagi gondok is, amelyektől azért nehéz volt függetleníteni magunkat. A tavaly őszi NB II-es idényünk pocsékul sikerült, jómagam a szezon elején kevés lehetőséget kaptam. A gyirmóti nyitányon még játszottam, aztán egy darabig nem számolt velem Supka Attila. Szerencsére januárban érkezett Mátyus János. Segítőjével, Felipe Matos-sal együtt nagyon jól látják a futballt, egyáltalán nem véletlen a tavaszi remek szereplésünk. Jól érzem maga a Haliban, a járvány miatti kényszerszünet alatt Séllei Árpád ügyvezető igazgató és Mátyus János is rendszeresen érdeklődött felőlem - ez nagyon jólesett. Ha ki kellene emelnem néhány edzőt, akinek sokat köszönhetek és nagy hatással volt rám, akkor Artner Tamást, Mészöly Gézát, Michal Hippet és Mátyus Jánost mondanám – mindannyian sok-sok pluszt adtak.

                              A Bosnjak-család. Balról: Tijana, Nika, Predrag, Ognjen. Fotó: Tijana-Pedja Bosnjak

Pedro – ahogy a szurkolók nevezik – a drukkerek egyik kedvence. Nem csak a pályán nyújtott teljesítménye, hanem a szurkolókhoz való hozzáállása miatt is.
– Vannak olyanok akik nem szeretnek és olyanok akik kedvelnek – fogalmazott a védő. – Engem úgy neveltek, hogy ne tegyek különbséget az emberek között. Bárkivel szívesen leállok beszélgetni, nem nézem honnan jött, mit dolgozik. Amikor kimegyek a pályára, akkor pedig mindig igyekszem száz százalékot nyújtani. Megszoktam Szombathelyt, szeretünk itt élni a családommal. Vannak szuper kirándulóhelyeink, például a Parkerdőben rendszeresen két-három órát eltöltünk. Amúgy is sokat sétálunk, biciklizünk, gyakran játszunk a Víztoronynál. Fiam, Ognjen pedig a Király SZE-ben futballozik – majd kiderül, lesz-e belőle futballista.Vannak kedvenc éttermeink ahová szívesen járunk. Kimondottan kedvenc ételem viszont nincs, szinte mindent megeszek, ám igyekszem figyelni a súlyomra. Ami a pályafutásomat illeti, még egy évig szóló szerződésem van a Haladással, addig akarok játszani, amíg bírom és élvezem az edzéseket, a meccseket. Én leszek az első, aki szól, ha már nem így lesz. Vannak terveim a labdarúgás utáni életre is, amikor a vállsérülésem volt, elvégeztem az UEFA B-licences edzőképzést – egyszer majd edzősködni szeretnék. Azt még nem tudjuk, hol élünk majd, maradunk Szombathelyen, vagy hazaköltözünk a Vajdaságba, Palicsra. Jelenleg is itt töltöm a szabadságom, valószínűleg nem is megyünk sehová nyaralni. Van elé tennivaló a kertben, a gyümölcsfákkal is foglalkozni kell. Aztán ha kezdődik az alapozás, megyek vissza Szombathelyre – ott is otthon érzem magam.