SZOMBATHELYI HALADÁS

2011. november 30-án, a Videoton–Haladás Magyar Kupamérkőzését követően a rendőrök megbilincselve hozták Budapestre Aczél Zoltánt, a szombathelyiek volt vezetőedzőjét, akit bűnszervezetben elkövetett, nagy értékű csalással gyanúsítottak meg. A szakembert december 9-én a másodfokú bíróság szabadlábra helyezte - olvasható a Magyar Hírlapban. Aczél Zoltán az újságnak adott interjút.

– Mi történt december óta?

– Az eltelt nyolc hónap alatt két szembesítésen és két gyanúsítotti kihallgatáson voltam. Szabad emberként védekezhetek, semmiféle kényszerintézkedés nincs elrendelve - nyilatkozta Aczél Zoltán a Magyar Hírlapnak.

– Mennyire érzi magát bűnösnek?

– Semennyire. Azt azért elmondom, hogy megmosolyogtató, ami 2002 óta a magyar labdarúgásban történt. Igaz, nincsenek bizonyítékaim, de elszomorító dolgok estek meg.

– Adták-vették a meccseket?

– Nagyon nem volt pénz a magyar futballban. Klubok mentek tönkre, tartoztak játékosoknak. Ez táptalaja volt a fogadási csalásoknak. Nem véletlen, hogy az én gyanúsításomban egyetlenegy REAC bajnoki mérkőzés sem szerepel. Összesen egymillió-hatszázezer forint az az összeg, amivel gyanúsítanak, ez nagy értékű csalásnak számít. Ha ez így történt, akkor vajon ki ad nekem arra választ, hogy a REAC-nál miért nem csaltam, ahol az elmondások szerint nagyüzemben ment a mérkőzések adásvétele.

– Mennyi pénzt keresett ön a labdarúgásban?

– Utánpótlásedzőként kezdtem az Újpestnél, nagyon szerény fizetéssel. Öt évet dolgoztam az élvonalban, 150 mérkőzés van mögöttem, és három-négyszázezer forintos havi fizetéseim voltak. Egyedül Szombathelyen becsültek meg anyagilag is, ahol a korábbiakhoz képest a dupláját kerestem. Most éltem fel a Szombathelyen megkeresett pénzemet, és fogalmam sincs, hogy mi lesz holnap, miből tartom el a családomat. Ha csaltam volna, akkor ilyen problémám nem lenne.

– Az összes barátja elfordult öntől?

– Néhányan maradtak. Például a veresegyházi megyei első osztályú csapat tulajdonosa, Oroszi Sándor, aki ebben a nehéz helyzetben is kiállt mellettem. Az ő révén besegítek a felnőttcsapat edzésmunkájába. És van reményem, hogy rövid időn belül a helyi utánpótláscsapatnál is dolgozhatok.

– Mit gondol, a bíróság elítélheti?

– Nem követtem el semmit, de az életemet már tönkretették. A tárgyalás el sem kezdődött, már elítéltek.