A Nemzeti Sport értékelte a Szombathelyi Haladás 2018/19-es szezonját.

Noha 100 évvel ezelőtt vasutasok alapították, mégis inkább liftező klubnak hívhatjuk a Haladást - olvasható a Nemzeti Sport vasárnapi számában. Cseppet sem véletlenül, hiszen a szombathelyiek csak ritkán kapaszkodtak meg tartósan az élvonalban. Az első hosszabb sorozat 1945-től 1960-ig tartott, majd évekig tartó liftezés után 1981-től kilencéves NB I-es tagság következett. Sovány vigasz a Haladás szurkolóinak, hogy a közelmúltban a legjobban teljesítő együttesnek szoríthattak, hiszen kedvenceik a 2008-as feljutás után tizenegy idényen át szerepeltek az élvonalban. Ráadásul sikeresen: a Csertői Aurél vezette Haladás 2009-ben a bajnokság 3. helyén végzett, s kiléphetett a nemzetközi porondra. Most azonban újabb szűk esztendő vár a megalakulásának 100. évfordulóját ünneplő klubra.

A gondok nem most kezdődtek. Már a 2017–2018-as idény végére is infarktusközeli állapotba kerültek a szombathelyiek, hiszen csak hajszálon múlt a bennmaradásuk. Akkor a csapat Mészöly Gézával kezdte bajnokságot, majd a korábban sikeresen dolgozó szakembertől megvált a vezetőség, és a tapasztalatlan Pacsi Bálintra bízta az együttest, 2017 telétől ugyanakkor már a kemény kezű szlovák Michal Hipp próbálta menteni a menthetőt. Sikerült kivívni a bennmaradást, ám az edző jelezte, ha a nyáron nem erősítik meg a keretet, nem tud csodát tenni. Igaza lett... Habár többek között Tamás László, Jurij Habovda és Vít Benes érkezett, majd augusztus végén Priskin Tamást kölcsönkapta a Fraditól a Haladás, jelentős erősítésnek egyik játékos sem számított. Így aztán nyolc forduló után a kisvárdai 4–1-es vereséget követően menesztették a szigorú szlovák szakvezetőt. Helyére Horváth Ferenc érkezett – és jött sorozatban öt vereség.

Ekkor megkondultak a vészharangok Szombathelyen, a hírek belső ellentétről, öltözői feszültségről, no meg a fizetések csúszásáról szóltak. Ennek ellenére az ősszel és a télen újabb beruházásra szánta el magát a tulajdonosi kör, így került Szombathelyre a szlovák válogatott Saláta Kornél, a Ferencvárosból Rui Pedro, továbbá Oleh Holodjuk, Murtaz Dausvili és Galin Ivanov. Nem világsztárok érkeztek, mégis stabilabb lett a Haladás, csak a gólok, no meg a győzelem hiányzott. S amikor talán már mindenki lemondott a csapatról, meglódult a szekér. Március elején a Hali idegenben verte meg a Bp. Honvédot (3–1), aztán hazai pályán felülmúlta az Újpestet is (0–2-ről 3–2 lett). A Fraditól elszenvedett 2–0-s vereségtől nem omlott össze az együttes, sorozatban három győzelem következett, pedig ekkor már nem játszott a keretből száműzött Halmosi Péter, de nélküle is felvillant a remény. Öt fordulóval a bajnokság vége előtt úgy vélték a derűlátó vasiak, ha nyernek Debrecenben, megmenekülhetnek. A nyomást azonban nem tudta elviselni a csapat, 2–1-re kikapott, s bár a következő fordulóban győzött Kisvárdán (2–1), már nem tudott megkapaszkodni a legjobbak között. Gyászos hangulatban, a Mol Vidi elleni 1–1-es hazai döntetlennel búcsúzott a Haladás az NB I-től, s alászállt a másodosztályba.

Adva van a kérdés: ezúttal hány év kell a felemelkedéshez?

– Miként tekint vissza a bajnokságra?
– Szomorú szívvel... – kezdte Jagodics Márk, a Haladás védője. – Iszonyatos őszi szereplés után némi tavaszi fellendülés következett, ám nem sikerült meghosszabbítani az élvonalbeli tagságot. Végtelenül csalódott vagyok, s éppen a kiesés miatt nem mondhatom, hogy viszonylag jól teljesítettem.

– Mit gondol, a keret gyengeségére vagy inkább az anyagi okokra vezethető vissza a kiesés?
– Bár voltak a klubnak pénzügyi nehézségei, mégsem ennek tudható be a sikertelenség. Sajnos a kapkodás, a szakmai téren hozott rossz döntések befolyásolták leginkább a szereplésünket. Gyakori edzőváltás, nem kellő erősítés, s persze a pályán elkövetett egyéni és csapathibák okozták a vesztünket.

– Miként alakulhat a csapat és az ön további sorsa?
– Jó lenne addig ütni a vasat, amíg meleg, s azonnal visszajutni, ám a Zalaegerszeg és az ETO példája is mutatja, nem egyszerű a feladat. Ha együtt marad a csapat magja, sikerülhet, ha nem, akkor hosszabb távban kell gondolkodni. Nos, egyelőre nem tudni, melyik variáció lép életbe, a sorsomat is a tervek befolyásolhatják, egyelőre azonban bizonytalanságban élünk.

Stieber József, a Haladás korábbi labdarúgója:
- A csapat majd' minden hazai mérkőzését láttam, így aztán elmondhatom, hogy az ősszel gyengén szerepelt az együttes. Aztán jött az edzőváltás, és azt hittük, minden megváltozik. Sajnos a tavaszi rajt is rosszul sikerült, ám a folytatásban kezdett összeállni a csapat. A végére azonban úgy tűnt, hogy az állandó győzelmi kényszer, a nagy nyomás megviselte a játékosokat. Ennek ellenére a közönség megtapsolta a csapatot az utolsó meccsen, mert látta rajta az akaratot, az elszántságot. Úgy tudom, a Haladás külföldiek nélkül szerepel a másodosztályban, s így ismét idő kell ahhoz, hogy összerázódjon az együttes. Reméljük, egy vagy két éven belül újra NB I-es meccset láthatnak a labdarúgást szerető szombathelyiek.

HÁZI GÓLLÖVŐLISTA
7 gólos
Priskin Tamás
5 gólos
Gaál Bálint, Rui Pedro Couto Ramalho
4 gólos
Funsho Bamgboye
2 gólos
Galin Ivanov, Karol Mészáros, Michael Rabusic
1 gólos
Jurij Habovda, Oleh Holodjuk, Jagodics Márk, Németh Márió

A Haladás átlagnézőszáma (otthon és idegenben): 3458