A Haladás NB I-es labdarúgócsapatának nyáron egy évre kölcsönbe érkező védője, Vít Benes szerint a zöld-fehéreknek az első hatban a helyük.

A Vasastól egy évre kölcsönbe érkező cseh futballistának, Vít Benesnek a profi labdarúgással felhagyó belga Stef Wilset kell pótolnia. A rutinos Wils ugyanis kulcsembere volt a Haladásnak, ráadásul az ellenfél kapuja előtt is veszélyesnek bizonyult.

– Miután kiestünk a Vasassal, és így eldőlt, hogy az NB II-ben külföldiként nem szerepelhetek, elkezdtek gondolkodni, merre tovább – mondta Benes. – Két magyarországi és egy csehországi ajánlatom is akadt, de az előbbi prioritást előbbi élvezett. Azért döntöttem a Haladás mellett, mert több szlovák és cseh játékos is szerepel Szombathelyen, másrészt pedig az edző személye miatt. Hogy emlékeim vannak a Haladásról? Kétszer a Vasas, egyszer a Hali győzött – utóbbira nem szívesen emlékszek vissza, mert esélyünk sem volt Szombathelyen. De a másik két meccsből is kiderült, hogy jó csapat a Haladás – ez is fontos szempont nyáron, a klubváltáskor. Egyre jobban érzem magam itt, sikerült beilleszkednem a csapatba, a klubba, van már lakásom is, tetszik Szombathely – minden rendben. Ami a céljaimat illeti, szeretnék valamennyi meccsen játszani, úgy, hogy teljesítménnyel a társaim, a vezetők és a szurkolók is elégedettek legyenek. Úgy tapasztaltam, a Hali technikás futballt játszik, meggyőződésem, hogy az első hatban a helyünk, akár kupaindulást érő helyre is odaérhetünk.

Benessel kapcsolatban korábban nagy vihart kavart, hogy a Vasas utolsó bajnokiján nem lépett pályára, helyette hazautazott, s a meccs napján megnősült.

– Örülök hogy én is elmondhatom a véleményemet – jelezte Benes. – Még Csehországban futballoztam, amikor  párommal kitűztük esküvőnk időpontját, majd tavaly nyáron a Vasashoz igazoltam. Idén januárban szóltam Michael Oenning vezetőedzőnek és a technikai vezetőnknek, hogy mikor lesz az esküvőm. Azt viszont nem tudtam, hogy Magyarországon egy-két héttel tovább tart az idény, mint Csehországban és Nyugat-Európában. Mindenesetre a vezetőedző elengedett, de – mint kiderült – nem szólt az ügyvezetőnek, aki így csak az utolsó héten értesült, hogy nem tudok játszani. Ekkor persze már nem lehetett elhalasztani az esküvőt, sajnálom, hogy az utolsó meccsen nem léphettem pályára, de ugye a család az első.