A Haladás cseh válogatott támadója, Michael Rabusic szerint nincs nagy különbség hazája és a magyar labdarúgás között.

A 185 cm magas, 80 kg súlyú Michael Rabusic pályafutását hazájában, a Jihlavában kezdte. Majd a Brno, a Slovan Liberec következett, 2014-ben Olaszországba, a Serie A-ban szereplő Hellas Veronába igazolt, ám az itáliai klubban mindössze négy bajnokin lépett pályára. Kölcsönben a második ligás Perugiában, Crotonéban, majd Csehországban a Slovan Liberecben futballozott. 2016 augusztusában visszatért első klubjába, a Vysočina Jihlavába – szerződése 2018. június 30-ig szólt. A Jihlavában az első idényben 27 meccsen négy gólig, ősszel négy meccsen egy találatig jutott. Összesen a cseh első osztályban 180 mérkőzésen 36, a másodikban 16 találkozón két, az olasz második ligában 20 bajnokin négy gólig jutott. A Slovan Libereccel az Európa-liga selejtezőjében 7/1, a csoportkörben 14/3 a meccs/gól mérlege. Szerepelt korábban a cseh U16-os, U18-as, U20-as és U21-es válogatottban, 2013-ban pedig háromszor  a felnőttválogatottban is. Érdekesség, hogy ezek közül egyik az augusztus 4-i, Magyarország (1-1) elleni felkészülési találkozó volt. 

Rabusic  kétszer csereként, kétszer kezdőként lépett pályára a Haladásban. A legutóbbi Debrecen (1-1) elleni bajnokin megszerezte első magyarországi találatát.  

–  Változásra volt szükségem, mindenképpen szerettem volna eljönni  a Jihlavától – mondta a pályafutása során többek között az olasz első osztályú Veronában négy bajnokin  szereplő  Rabusic. – A Haladás törökországi edzőtáborában beszéltem korábbi mesteremmel, Hippel, s mivel jól ismertem,  ő pedig  ragaszkodott hozzám,  nem sokat gondolkodtam. Picit ugrás volt az ismeretlenbe,  gyakorlatilag  semmilyen  információm nem volt a magyar bajnokságról, az itteni futballról. Mivel a rajt előtt nem sokkal érkeztem, csak egy edzőmeccsen léptem pályára, ami nem könnyítette meg a helyzetemet. Ám mert tudtam, hogy az edző mit vár el tőlem, végül nem volt probléma. Néhány meccs alapján  az tapasztaltam, hogy tudásban nincs különbség a magyar és cseh játékosok, a két ország futballja között, viszont taktikailag fegyelmezettebbek hazám labdarúgói. Ami a Debrecen elleni meccset illeti, elveszítettünk két pontot. Sajnos jellemző ránk tavasszal, több helyzetet alakítottunk  ki ellenfelünknél, jobbak voltunk, mégis csak egyszer tudtunk nyerni. Örökké emlékezetes marad számomra a legutóbbi bajnoki, hiszen megszereztem első magyarországi gólomat. Egy szép összjáték után Mészáros Karol  remekül tálalt elém, én pedig a hosszú sarkot vettem célba – sikerült.  Remélem  a következő találatom már győzelmet ér. Hogy hány góllal lennék elégedett a folytatásban? Ez másodlagos, az a lényeg, hogy bentmaradjunk,  valamennyi gólomról lemondanék annak érdekében, hogy ne essünk ki. Kiegyensúlyozott a bajnokság, nincs nagy differencia a csapatok között, hiszem, hogy ősztől is NB I-esek leszünk. Jól érzem magam Szombathelyen, tetszik a város, gyönyörű, modern a stadion, s most már velem van a feleségem és a gyerekem is. Gyakran összejárunk családostól szlovák csapattársaimmal – minden rendben van tehát körülöttem. A becenevem? Nos, a Rambo nevet még az ificsapatban ragasztották rám, de nem a film miatt, hanem a vezetéknevem rövidítették le. 
 

                            A Debrecen elleni gólöröm

Rabusic korábban három alkalommal szerepelt a cseh válogatottban, anno éppen Magyarország ellen debütált.

– Ideális korban vagyok, nem mondtam még le a meghívóról, ám  azzal tisztában vagyok, hogy a magyar bajnokság nincs annyira szem előtt – folytatta Rabusic. – Ahhoz, hogy ismét válogatott legyek, magasabb nívójú bajnokságban kell futballoznom. De most csak arra koncentrálok, hogy a Haladással kivívjam a bentmaradást.